Luca napja: mártír vagy boszorkány?

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb, éjszakája pedig a leghosszabb éjszakája. Gonoszjáró napként tartották számon. Luca neve a Lux, azaz a fény, fényesség, világosság szóból ered.

A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt szűzlányként. Édesanyja egyszer megbetegedett, és lányával együtt elment segítséget kérni Szent Ágota sírjához. 

Lúcia ott elaludt, és látott egy álmot, melynek hatására úgy döntött, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meggyógyult, de még a csoda bekövetkezésének hatására sem fogadta el lánya makacs hitét, elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta hozzáadni, és bálványok hódolatára akarta kényszeríteni a lányt.

Lúcia viszont nem tágított eredeti tervétől, ezért lakóhelye bírái elítélték. Igás állatokkal keresztül akartak hajtani lekötözött testén, de az állatok megtorpantak előtte. Több kínzásnak is kitették, végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik szóbeszéd szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy vakon ne tetsszen, és így elriassza kérőjét. Ezért is lett később, már szentté avatása után a szemfájósok, és a vakok védelmezője. 

A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kitalált alak. Külseje riasztó, csúnya öregasszony vagy fehérleples szörnyeteg. Szerepe a rontás és a büntetés. Megbünteti azt, aki dolgozik december tizenharmadikán, például fonalat fon, kenyeret süt, vagy ruhát mos. Ezen a napon kölcsönadni sem volt ajánlott, a néphit szerint az elvitt dolog a boszorkányok tulajdonába kerülhettek.

A legnevezetesebb népi szokás a Luca székének kifaragása. Ennek a rituálé szerint, szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakzata. Készítője Luca napjától kezdve, naponta faragott a székből egy kicsit, de szigorúan csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. Arra szolgált, hogy a lassan készülő szék segítségével készítője felismerje a falu boszorkányait. Ha a székre karácsonykor az éjféli misén ráállt, azonnal megláthatta a boszikat, mert azok ilyenkor szarvat hordtak. A széken ágaskodót azonban a boszorkányok is meglátták, és azonnal szerették volna elkapni. A menekülőnek aztán védekeznie kellett az úton hazafelé, ezért mákot kellett szórnia maga után. Mivel a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, ezért nem érhették utol. Miután az illető békében hazaért a templomból, a Luca-széket azonnal el kellett égetnie.

Elődeink azonban kíváncsiak is voltak, a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni. Még befolyásolni is szerették volna, ez volt a Lucázás szokása. A lányok fehér lepelbe öltöztek, és házakhoz mentek, ahol jókívánságaikkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol a gyerekeket ijesztgették, kedvük szerint. A legények sem maradtak otthon, ők a lányos házakhoz mentek, és ott mondták el hosszú rigmusaikat. A jókívánságokért cserébe, természetesen tojást kaptak ajándékba.

Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, a lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvari kútból vizet loptak, voltak, akik koldulni indultak bohóc ruhába öltözve. Rengeteg ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett...

Az emberek Luca napjától figyelték időjárást is. A karácsonyig eltelt tizenkét nap a hónapokat jelölte. Luca nap volt a január, az utána következő a február és így tovább. Tehát minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Az esős nap csapadékos, a száraz pedig napfényes hónapot jelzett.

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy a szemek karácsonyra kikeljenek. Aztán a karácsonyfa alá tették, mert ez volt az élet jelképe. Izgulva figyelték a szemek sorsát, mert ha kikeltek szentestéig, akkor biztosak lehettek abban, hogy a következő évben nagyon bőséges lesz a termés.
Talán ez a szokás maradt meg a népszokások, különleges babonák közt legtovább. 

Sokan a mai napig hisznek az ilyenkor elvetett búzaszemek jövendőmondó képességében. Elég egy kis marék búzát tálkába tenni, és csírázáskor máris egy évnyi optimizmussal lesz gazdagabb mindenki... 

Szerző: BCSI   |  egyéb írások a szerzőtől  

 STOP