A frissen sült kenyeret vízzel lemossák: ez a „kenyérvíz” általános gyógyhatású, s megvéd a boszorkányoktól és a kísértetektől. A maradék kenyérvizet a régi szabályok szerint mindig napkelet felé öntötték ki. A kenyérsütés új élet teremtése, ezért erőteljes nemi vonásokkal párosul. Havi tisztulásos asszonynak tilos kenyeret sütnie; a kenyérsütés előtti éjszakán az asszony nem hálhat az urával; a férj kenyérdagasztás közben „megcsöcsörészi” az asszonyt; a dagasztó asszony „magasra hányja a farát”, hogy a kenyér magas legyen; amikor a kemencébe került minden kenyér, az asszony két kézzel fogva a combjai közé emelgeti a ruháját, mondván: „hasadj meg, repedj meg”, vagy „csúcs, kerekedj, lapos, domborodj”. Ezek a frivolnak tetsző szokások közvetlenül a kenyérsütés sikerét hivatottak elősegíteni.

Az új kenyeret mindig a családfő szegi meg, miután keresztet vetett rá. A leszegett részt el kell fogyasztani, tilos eldobni; aki kenyérrel dobálózik, a halált hívja ki maga ellen; ha a földre esik, fölemelve meg kell csókolni, szinte bocsánatot kérve a vigyázatlanságért; bűn a kenyérre rátaposni; aki ezt teszi, hamarosan éhezni fog; a kenyérrel tréfát űzni, gúnyolni főbenjáró bűn. A magyar nyelvben sok példa van arra, hogy milyen fontos a kenyér az emberi kapcsolatokban is. A jószívű, segítőkész emberről mondják, hogy „olyan jó, mint egy falat kenyér”; aki a barátja mellett jóban-rosszban kitart, az a „kenyeres pajtása”; a dolgozó a „kenyérkereső” ember, a szegény „kenyéren és vízen él”, ha jobban megy a sora: „fejérebb kenyér jut neki”.

Régen a fiatal házasok a szülőkkel „egy kenyéren éltek”, majd egy idő után áttértek a „maguk kenyerére”; az új lakásba először kenyeret és sót visznek be, hogy a fiatalok boldogan éljenek; az új esztendőt kenyérrel kell kezdeni, így szerencsét, jólétet hoz; a lakodalmak mindmáig szerencsét, boldogságot és hosszú életet ígérő varázsszere a kenyértésztából készített, a lakodalmas asztal közepén elhelyezett, elágazó „életfa”. A mezőgazdaságban az új lisztből sült kenyér egy szeletét szántáskor a barázdába helyezik, hogy jó termést hozzon a búza. Így hát a kenyér visszatér az örök körforgásba, az élet kezdetéhez – a hit szerint a kenyeret adó Istenhez...

A lipcsei nagy álmoskönyv a kenyérrel kapcsolatos álmokról ezt állítja:

• Búzakenyér: vidámság
• Meleg kenyér: biztos öröm
• Rabok kenyere: igen nagy szerencse
• Kenyeret szelni: a legjobb szerencse
• Felvágatlan kenyér: jókedv, egészség, gyógyulás
• Kenyérkaréj: bőség
• Kenyérmorzsa: irigység, szegénység, fájdalom