Babonák már az ókorban is léteztek, minden népcsoport igyekezett könnyebbé tenni önmaga számára a mindennapi boldogulást, ezért rítusokat, szokásokat alakított ki, hogy befolyásolhassa a jövőjét. Egyes népeknél ez még a vallásban is erőteljesen jelen van a mai napig is.

A babonák köthetők személyhez, állathoz,, növényhez, cselekvéshez, de legfőképp időpontokhoz. Az év végét és az év elejét a világ szinte minden kultúrájában megünneplik, az óév lezárásaként és az új lehetőség reményében nagy jelentőséget tulajdonítanak az évváltásnak.

Ezt az sem befolyásolja, hogy egyes népek a szokásostól eltérve, más naphoz kötik az esztendőváltást, mint ahogy az sem, hogy más a naptári és az asztrológiai tavasz kezdete.

A középkorban akár az azonos kontinensen élő népcsoportok is más-más időszámítást használtak, így fordulhatott elő, hogy míg Skóciában már a 17. század elejétől január 1-jét jelölték az év első napjának, addig Walesben 1752-ig nem vették át ezt a szokást. Európa nagy részén pedig hivatalosan is március 25-én vette kezdetét az új esztendő.

A legtöbb szokás szilveszter éjjeléhez és újév napjához kötődik, különböző rítusokkal akarták befolyásolni az elkövetkezendő évi szerencsét és jólétet.

A babonás emberek akár hosszan tartó rítusokat is végrehajtottak, melyeket még az óévben kezdtek el és az új év első napján fejeztek be. ilyen volt például egy gyertya vagy fahasáb elégetése, amivel biztosítani akarták, hogy az új évben ne kelljen a háztartásnak tüzelő- és világításra szolgáló anyagban szűkölködnie.

Gondoskodni akartak arról is, hogy a pénz a házba befelé áramoljon, ne pedig kifelé, ezért egy madzagra kötött érmét rögzítettek szilveszter este az ajtó vagy az ablak külső részére, majd éjfél után a madzag segítségével belülre húzták az érmét.

Pontban éjfélkor szokás volt felállni vagy felmenni az emeletre, biztosítva, hogy pozitív irányt vegyenek az emberek dolgai. A világ másik felén, a Fülöp-szigeteken éjfélkor a gyermekek ugrándoznak, hogy minél nagyobbra nőjenek.

Szerelmi babona is kapcsolódott újév napjához, mégpedig e napon a kútból először vizet húzólányra boldogság és szerelem várt abban az évben. Viszont újév napján nem volt szabad mosni, mert ez közeli hozzátartozó halálát jövendölte.

Az első belépő, aki már az új évben érkezett, szimbolikus ajándékkal kedveskedett a háziaknak, például étellel, itallal, tűzifával vagy lámpással. Ezenfelül szimbolikus tevékenységgel is segíthették a háziakat a jó szerencse biztosításában. Ehhez fel kellett vágniuk egy tortát, betértek minden helyiségbe és boldog új évet kívántak mindenkinek. Viszont az érkezőnek vigyáznia kellett a küszöbre, mert ha megbotlott, akkor balszerencsét vont magára, sőt a torta felvágásának is voltak ismérvei: ha nem sikerült szépen felvágni vagy éppenséggel a késsel megkarcolta a tányért, akkor a vendéglátókra hozott rosszat.

Minden évben akadnak szerencsés és szerencsétlen napok, arra azért vigyázni kell, hogy a naptárat csak az új év első napján akasszuk ki, ellenkező esetben háromszázhatvanöt napnyi szerencsétlenséget vonunk magunkra.