A kezdetben volt a Nagyvilág, az Álomvilág, Álmok nélkül. Ebben a világban uralkodott Tengrin. Tengrin szerint ez a világ unalmas volt. Ketté osztotta magát Tenrgire a Teremtő Istenre, és Umára az Ősanyára, aki minden dolgok forrása. Ő ketten megteremtették a szellemeket. A Föld valójában a szellemek lakhelye, és mi itt csak vendégek vagyunk. Umának és Tengrinek született két gyermeke: Ulgen a szél, a viharok, a források a folyók és a jövő Istene. A testvére Elrik (Erlik) a múlt Istene, minden, ami a hagyományhoz kötődik, az hozzá kötődik. Összeáltak hát így négyen és elkezdték a világ teremtését. Megteremtették a csillagokat, a bolygókat, az egész Univerzumot, majd legvégül a Földet. Benépesítették növényekkel, állatokkal, végül elhatározták, hogy Embert teremtenek. Rájöttek, hogy erre az Emberre valakinek vigyáznia kell, lelkeket kell adniuk nekik. Ekkor midegyikük egy-egy darabját a lelkének beletette, de ez még nem volt elég. Ekkor összeálltak és létrehoztak egy különleges lelket, az Álmot. Minden Ember, minden éjszaka ebbe az Álomlélekbe tér haza. Az Álom az, aki vigyáz a földi létre, és Ő az, aki megadja azt a lehetőséget, hogy megnyilvánuljunk a Földön. Az Álomlélek a Sámánok misztériuma. Az Álom is valóság." Tunguz teremtésmonda, Bács Zoltán megfogalmazásában

A Sámán egy tunguz eredetű szó, jelentése: Tudó Ember. Ő az abszolút tudás őrzője, a természet papja. Neki nincs kőből, emberkéz által épített temploma, az ő templomát maga az Atya építette, majd Erdőnek nevezte el. Az Erdő fái különleges lények. Minden egyes fában egy-egy szellem lakik, akikkel bármely ember képes, bármikor kommunikálni. Ülj le egy fa tövébe, támaszd neki a hátad, és köszöntsd őt: Üdvözöllek Fa-testvérem, legyen köztünk béke! Majd hagyd, hogy ez a csodálatos lény feltöltsön téged, és harmóniát teremtsen benned. Minden fa a természet templomának egy-egy oszlopa. Leveleivel az Atya áldását hozza el hozzánk, gyökereivel Földanya energiájával ragyogja be létünk. Az oxigén, amit a fák termelnek szükséges a létünkhöz, azt lélegezzük, be minden egyes lélekzetvételkor.
A Sámán képes a természettel, a természet szellemeivel tökéletes összhangban élni. A mindennapi életéhez szükséges dolgokat is a természet adja. Számára a természet Szent: mindig előre megköszönve kér, majd amire szüksége van elveszi, és újra megköszöni. Ha az adott dologra már nincs szüksége, visszaviszi oda, ahonnan elvette, majd még egyszer megköszöni. Tudja, hogy a Föld, a természet és az őket iránytó erők tudatosak, inteligensek és képesek magukat megvédeni, regenerálni.
A Sámánizmus egy létforma. Létét az egyensúlyozás határozza meg a bent és a kint, a lent és a fent, az alaktalan és az alakkal bíró, látható és láthatatlan, jó és rossz. Mindig a végletekkel kezdi, hogy később övé legyen a középen járás csodája, ezáltal képes a környezetében is harmóniát, békét teremteni. Amikor érzi, hogy a harmónia felborult benne, visszavonul az általa "épített" szent helyre, hogy újra egyensúlyt tudjon magából sugározni. Megtanítja környezetét is, hogy hogyan állítsák vissza magukban a harmóniát, hogy ezáltal teljesebb életet éljenek, erősebbek legyenek, és biztosabb léptekkel haladhassanak a Földön.
A világ minden táján megjelenik a sámáni lét egy igen fontos kelléke: a tűz. A Sámán a tüzet és dobját használja akaratának, kérésének továbbításához. A tűz kelti életre dobját és szellemi segítőit, a Cencakjait.
A Sámán számára a létezés három részre tagozódik: az alanti világra, a középső világra, és a fenti világra. A középső világ a fizikiai világ, ahol megnyilvánulunk. Az alanti világ a Démonok világa. A sámán ide utazik, ha a Démonok által elrabolt lélekdarabokat szeretné visszaszerezni gyógyítás céljából. Ezek az utazások nem veszélytelenek, ha a Sámán nem kellően felkészült, akkor sorsa a biztos halál fizikai szinten is. A fenti világ az Istenek világa. A Sámán ide utazik, amikor erőre, vagy információkra van szüksége.

Amikor valaki úgy dönt, hogy nem él az élet felé kínált lehetőségeivel, és szembe meg a saját sorsával, lehetőséget ad a Démonoknak, hogy lelkének egy-egy darabját egy Álom alkalmával elvigyék. Ilyenkor a lélekben sötét foltok keletkeznek, amik idővel a fizikai test betegségeként jelentkeznek. Természetesen ezt a sötétséget el lehet tűntetni különböző alternatív gyógymódokkal is, így lassacskán helyreállítani a lélek, és a test egészségét, de a Sámán ennél sokkal hatékonyabb módszerrel dolgozik: Dobja, csörgője, vagy dorombja segítségével leutazik az alanti világba, majd erőállatai segítségével felkutatja az adott lélekdarabokat és megküzd az őket őrző Démonnal. Nem fizikai szinten, verekedéssel küzdenek a Sámánok, hanem a tudatszintek különbségével. Az magyar hagyomány szerint, egy-egy bika feszül ilyenkor egymásnak kék és piros lánggá változva, és az győz, akinek a szájából egy nyálcseppet a küzdelmet felügyelő holló a másik fejére tud cseppenteni, így kioltva azt. Ez a küzdelem már az utazás kezdetekor eldől, ha a Sámán nem tudatos arra, hogy kicsoda, és milyen képességei vannak, akkor sorsa a biztos halál, ugyanis a test lélek nélkül életképtelen, és ilyekor a Démon nem egy darabját rabolhatja el a lelkének, hanem az egész lelkét (ezek a küzdelmek a Mátrix c. filmben is nagyszerűen meg vannak mintázva). A Sámán mindig sötétben indul az alanti világba. A fény, a világosság megzavarja az utazásban. Nappal felkészül: tüzet gyújt, áldoz az alanti világ lényeinek, erőt gyűjt, majd amikor a nap lement, előveszi dobját, Cencakjait, és indul a küzdelembe. 

Az, hogy valaki Sámánná válik, nem a saját döntése. Mindig a Sámánok Istenének és az Ős Sámán-Szellemek döntése, hogy kit jelölnek ki Sámánnak. A döntést a jelölt sosem "fellebbezheti" meg, el kell vállalnia ezt a létet. Ilyenkor szinte minden esetben a jelölt egyfajta Sámán-betegségbe esik, amíg úgy nem dönt, hogy vállalja a Sámánkodást.
Amikor a jelölt dönt, és készen áll, akkor csatlakoznak hozzá a szellemi segítői, másnéven Erőállatai, Cencakjai, Totemei. A fizikai világban ezek az Erőállatok a természetben megtalálható dolgokként jelennek meg: bogyók, csigaházak, termések, fadarabok, kavicsok, kristályok képében. A Sámán első utazásai alkalmával állatokként találkozik segítőivel, akik belé költöznek, mozgatják, az ő hangjukat adja ki, ezzel erősítve a kapcsolatukat. Ezek ez Erőállatok lesznek majd a későbbiekben a Sámán segítői az alanti világba való utazásokkor. A Sámán ezek után több avatási szertartáson esik át. Először a víz, majd 42 nappal később a tűz általi avatáson. Az avatások alatt az Ős Sámán-Szellemek szétszedik a jelöltet, elégetik a testét, majd új testet kap, ami kiegészül a sámáni lét elengedhetetlen "tartozékaival". Ezek után áll készen a jelölt, hogy megtapasztalja a halált és visszatérjen onnan, egy teljesen új emberként: Sámánként. Ezzel ér véget az avatások sora.

A Sámánok szertartásaikhoz különböző tuadtmódosító szereket alkalmaznak, egy igen egyszerű okból: az elme kikapcsolására. Minden tudatmódosító szer képes az agyat "félalvó" állapotba hozni, ezáltal az nem generál felesleges gondolatokat az utazások során. Ennek a gondolatmentes állapotnak viszont ára van, nem is kicsi: minden ilyen szer kinyit egy kaput egy másik világ, egy másik világ lényei felé. Aki nem tudja, hogy kik ezek a lények, és milyen módon lehet velük kommunikálni, igencsak nagy bajt képes okozni magának. Sok olyan eset ismert, amikor a fiatalok éltek ezekkel a szerekkel, majd a megjelenő szellemlények meggyőzték őket, hogy angyalok és segíteni jöttek nekik, ezért magukba engedték őket, aminek a végeredménye démoni megszállás lett.
Nyomatékosan kérlek, hogy tudatomódosító szerekkel csak akkor élj, ha tisztában vagy a következményekkel, illetve tudod, hogy kikkel, mikkel találkozhatsz ezeknek a szereknek a hatása alatt!
A Sámánok kétféle tudatmódosító szert használnak, ebből az egyik növényi eredetű. Ezeket a Sámán kétféle mód veheti magához. Vagy füstölő formában, vagy folyadék formájában. Az indiánok békepipája szinte mindenkinek ismerős. Ebbe az indiánok sohasem tisztán dohányt tettek, hanem egy gyógynövény-keveréket. Ezekben a pipakeverékekben a dohány volt a legkisebb mennyiségben jelen, mivel tudák, hogy ez a növény kis mennyiségben csodára képes nagy mennyiségben viszont a legrosszabb, amit ember magával tehet. Másik alapvető összetevője ezeknek a keverékeknek a Rozmaring. A Rozmaring nagyon erős nyugtató, és légút-tisztító hatással bír. A Sámánok természetesen nem csak a pipához fordultak segítségért. Vannak olyan növények, amiket nem lehet meggyújtani, ezért ezekből "teát" főztek és úgy fogyasztották.

A tudatmódosító szerek másik fajtája hang-szer: a dob, a csörgő, a doromb, illetve a sámánbot. Kezdetben a Sámán csak a Sámánbotjára és a csörgőjére "támaszkodik". A víz általi avatással erre a kettőre lesz "jogosult". Botját a Sámán a legelső beavatásával kapja meg. Ilyenkor kapja meg egy hegy tetején az alanti világ kulcsát, de a kaput, amit a kulcs nyit, még nem mutatják meg neki. Majd a hegyről lefelé kapja meg azt a fát, amiből el kell készítenie botját. A fa, amiből a bot készül, mindig jellemző az adott Sámánra. A botot ki kell faragnia, fel kell díszítenie, csengőkkel, függőkkel kell ellátnia, a Szellemek útmutatása alapján. Ez lesz az ő "vesszőparipája", amit a vízzel kötnek hozzá. Majd megkapja csörgőjét és egyben látását amivel a már képes észrevenni a Szellemek üzenetét.
A Sámán számára a dobja szent. Ő a legfőbb segítője, erőállata. Egy csodálatos lény, egy szárnyas ló, aki viszi és vigyázza lelkét az alanti világban. Hangja mindig segíti, vezeti őt az utazása alatt és a hazatalálásban. Ez a ló az Égigérő fa c. mesében is megjelenik, mint ötlábú ló, akit parázzsal etet a legény, hogy újra erőre kapjon. 

A magyar mondavilágól számunkra inkább a táltosok ismerősek. A Táltos a magyar Sámán. A Táltosoknak a magyar kultúrában nagyon nagy szerepe volt, milvel ő töltötte be egy-egy kisebb csoporton belül a tanító szerepét is. A történelemkönyvekből megismert nomád nép valójában a legősibb tudás hordozója volt. A hazatérő magyarság minden tagja tudott írni és olvasni.
Minden gyermeknek, függetlenül attól, hogy leány volt, vagy fiú Sámánképzésen kellett résztvennie. Minden évben vetélkedőt tartottak, és ennek a "győztese" lett az adott évben a Fősámán, illetve az Aranyasszony. A vetélkedő a mostani pükösd időszakában volt. Innen maradt meg a "pünkösdi királyság". A Fősámán feladata volt a tanítás megszervezése, a vadászatok irányítása és a törzs védelmének megszervezése. Az Aranyasszony feladatai közé tartozott az élelem igazságos elosztása, a gabona betakarításának iránytása és télire az élelmek tartósításának a megszervezése.
A magyar nyelv a mai napig ismeri és őrzi a Sámánizmussal kapcsolatos szavakat. Ilyen például a "bűn" szavunk. A kereszténység átvételéig a magyarság tisztában volt azzal, hogy nincs bűn és nincs büntetés és erre nem is volt szavunk. Akkoriban a Sámánizmust mi "Bön"-nek hívtuk, a Sámonákat pedig "Bö"-nek. A kereszténység átvételekor aki az a Sámánhitet vallotta volt a "Bönös", mai magyar nyelven a "Bűnös". Ha a "Bö" szót szeretnénk mai magyarra fordítani "Bű" lesz belőle. Innen ered minden varázslással kapcsolatos szavunk, mint például a "Bűvös", "Bűbáj", "Bűvöl".
Sok helyen találkozni mostanában "igazán magyar" emberekkel, akik zászlókat lobogtatva, mellüket verve vallják, hogy ők magyarok. A melldöngetés jó dolog, tudja az ellenfél, hova kell lőni :) Őket nevezném tölgyfának. Egy magyar ember ezzel szemben olyan, mint egy nádszál: amikor jön a vihar meghajol, elengedi, majd amikor az elment újra feláll, és "teszi a dolgát". A tölgyfa erre képtelen, a vihar tövestül csavarja ki...

Jézus neve, úgy érzem, mindenkinek mond valamit. Ő az eddig élt egyik legerősebb, legnagyobb tudású Sámán. A Sámán ugyanúgy, mint Jézus, képes uralkodni a világ négy teremtő eleme felett, azt a kedve szerint változtatni, és képes tökéletesen uralni a Szellemvilágot. A Sámánok sokszor egy hegyikristályt tesznek a botjuk végébe, majd ezt a kristályt használva képesek világítani, akár a legsötétebb helyen is. Egyetlen kő, vagy fadarabból képesek kiolvasni üzeneteket, illetve kb. két hét időtartamon belül az időjárást képesek előre látni. A Sámán képes szellemét mármikor madarak, vagy más állatok testébe helyezni, hogy ezzel is segítse, védje a rá bízott népcsoportot.

A Sámán minden napfordulókor ünnepet ül. Búcsúztatja a távozó Géniuszt, és üdvözli az érkezőt. Ezt minden esetben éjszaka, szent tűz mellett teszi. Áldoz a szellemvilágnak, és ősei szellemének, majd bort és pipát vesz magához és vidáman, jókedvűen éli meg ezt az ünnepet. A Géniuszokat, ha vidámsággal, örömmel köszöntjük, szívesen odaadja az Ő csodáját és áldását. Ugyanígy tesz, ha ily módon búcsúztatjuk, mert emlékezik erre és szívesen jön közénk a következő évben is.
A Sámán számára az új év November 1.-én kezdődik. Október 31.-én üli meg Samhain, vagyis az Ősök, a halottak, és az agancsos alvilági Isten ünnepét. December 21.-e az egyik legfontosabb ünnep. Az újjászülető fény ünnepe, amit mi Kerecsennek, a fényt hozó Sólyomnak hívtunk (ebből lett a "karácsony" szó), tőlünk nyugatabbra Yule néven volt ismert. Február 1.-én a Sámánok Imbolcot köszöntik, aki a növekvő fény Géniusza. Márcuis 21.-én érkezik meg Ostara, aki az ébredező természet Géniusza. Május 1.-e Beltane, vagyis az isteni nász, a szerelem a lombok és virágok ünnepe. Június 21. előestéje egy különleges ünnep. Szerte a világban ilyenkor szoktak tűzön járni, vagy tüzet ugrani. Litha napja ez, vagyis az ereje teljében lévő Napisten (Tengri), és termékeny Földanya (Umá) ünnepe. Augusztus 1.-e az új kenyér a gabona és az aratás ünnepe, Lugnasadh időszaka. Modron, a bőség, megelégedettség, a szüret, a gyümölcsérés, a harmónia és egyensúly ünnepe szeptember 21.-ére esik, és ezzel ért körbe az év.

Forráshttp://samandob.hu