Rontás és átok - Félsz tőle?

- Tara

Úgy gondolom a rontás (romboló energia) mindig abban a személyben van, aki azt adja. Általában az ilyen emberek csalódottak, megkeseredettek, önbizalomhiányosak, félnek valamitől. Árthatnak nekünk?

A rontás csak akkor éri el a hatását, ha a célszemély elfogadja. Ha a célszemély(ek) nem fogadják ezt el, akkor a rontás pusztán azt minősíti és terheli (lelkileg) aki küldte.
Semmit nem lehet rátenni valakire, ha az nem fogadja el. Próbálj csak meg a hátamra tenni egy zsákot... ha nem akarom, egyszerűen nem veszem magamra, vagy leteszem, hiába próbálkoznál újra és újra.

Szerintem a rontás (bármi rosszindulatot értek ezalatt) csak akkor van hatással a célszemélyre, ha ő energiát ad neki, ha a fókuszába engedi, vagyis evvel foglalkozik, erre gondol sokat vagy ennek ellenirányába cselekszik. (Valami ellen lenni/tenni egyetértés a valami létezésével, tehát az ellencselekvés elfogadás, teremtés.)

Ha mondjuk egy a témában tanult roma asszony utánamkiált, hogy "megátkozlak", akkor, ha a félelem nagy bennem, ez a bennem lévő félelem fogja működtetni a babonát, vagyis én magam teremtenék magamnak rosszat, átkot.

Az asszonynak ebben csak annyi szerepe lenne, hogy rámutatott egy alapvető félelemre. Ha viszont úgy döntök, hogy ez az átok az ő dolga, az ő félelme, az ő reakciója és nem rólam szól; és az életemet olyan döntéseim mentén élem, ahol igyekszem amennyire csak tőlem telik nem félelemre alapozva dönteni, akkor ott egyszerűen nem létezik ez az átok, mert én nem teremtem, teljesen máson van a fókuszom.

Ezért is tartom fontosnak az önismeretet, mert vannak belső mozgatórugóink, amiknek nem vagyunk tudatában és ezek működtethetnek olyan mintákat bennünk, amiknek nem örülünk. Minél inkább feltárjuk a saját félelmeinket, minél inkább szembenézünk velük, annál inkább nem lesznek ránk hatással. Hiszen már abban a helyzetben leszünk, ahol tényleg miénk a döntés. Melyik útnak engedünk? A félelmünknek vagy a szabadságunknak?

Ha nem egy idegen ember az, aki felénk rosszindulattal van, akkor a legtisztább módszernek a kommunikációt tartom, vagyis először is közölni a "támadóval", hogy ő most támad. Sokszor bizony fogalmuk sincs róla... lehet már ettől abbamarad a rontás, hogy rájön, nem jót cselekszik. (Alapvetően minden ember jó és jóra törekszik. Csak sokszor a saját jó-juk felé törekvés annyira elvakítja őket, hogy nem látják mit rombolnak evvel maguk körül.)

Az is lehet, hogy elmondjuk neki azt is, hogy nekem ez pld. rosszul esik, ugyanakkor nem vagyok hajlandó elfogadni. Ezért így és így fogok cselekedni vagy nem cselekedni. (Mondjuk többet nem veszem fel a telefont ha keres, vagy ha ezt muszáj bármilyen okból megtennem, akkor kizárólag olyan témákban beszélek vele - rövid mondatokban - amikről muszáj. Azután gyorsan zárom a beszélgetést.)

Ez még mindig egy hárítás, de egy lépcsőfok.
A következő az lenne, kideríteni, hogy őt mi bántja, miért akar ártani, majd segíteni neki megszabadulni attól a rossz érzéstől, ami nyomasztja. Néha egy egyszerű beszélgetés is elég arra, hogy feloldójanak a feszültségek.

"Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre."

Ez nem azt jelenti, hogy minden rosszakarónkkal le kéne ülnünk beszélgetni. Azonban, ha valaki számunkra nem közömbös (családtag, közeli ismerős pld.), akkor érdemes figyelmet szentelni a rejtett mozgatórugókra. Ha nagyon elvadult a helyzet, akkor a feltárás, a beszélgetés valószínűleg nem segít, ugyanakkor nem küldetésünk megmenteni mindenkit, aki nem akar változni/változtatni, vagy épp az adott életszakaszában még nem kész a változásra. Meglehet, hogy csak évekkel később lesz mód a tisztázásokra.

Ha akarunk valaki mást megbántani, megfélemlíteni, zsarolni, stb., akkor nekünk van valami sérelmünk. Energiahiányunk van és ezt a hiányt akarjuk pótolni. Van, aki ehhez nem direkt rontásokat, bántásokat alkalmaz, hanem egyéb finom módon tesz keresztbe úgymond. Attól is függ, mennyire vállalja fel ezt a félelmet, megbántottságot önmagában.

Én úgy gondolom, ha valaki rontást/átkot tesz valamire, ami vele kapcsolatban áll, akkor mivel a rontás ebben az egyénben létezik, az ehhez az emberhez való kapcsolódás is rontott lesz. A másik fél még megélheti jól vagy tanulásképpen, de amíg az egyik lelkében ott a rontás, addig az jelen van, mert ő ebből fog mindig kiindulni a másik felé, tehát ez megmérgezi a kapcsolatot.

Elég sok olyan szolgáltatást találunk, ahol azt hirdetik, hogy leveszik rólunk a rontást, szerelmi mágiát kötnek-oldanak, stb. A legtöbbjükről egyértelműen azt gondolom, hogy átverés és a babonások hiszékenységére épít. Azonban ismerek kivételeket. Olyanokat, akik a hozzájuk jelentkezőknek elsősorban arra hívják fel a figyelmüket, hogy keressék magukban a válaszokat, vállaljanak felelősséget tetteikért és keressék az önbizalmukat, Önmagukat. Ők jól használják a tudásukat, ténylegesen segítenek azoknak, akik elbizonytalanodtak életük egy pontján.

A delphoi jósda felirata:
„Ismerd meg önmagad!
Ismerd meg önmagadat és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog sorsod is. Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni sorsodat is.”

Tara

Forrás:Harmonet