Ólomöntés
Ha üknagyanyánk meg akarta tudni a jövőt, s nem volt a közelben a falu javasasszonya, ólmot öntött. Ma már kissé furcsának tűnik, hogy minden háztartásban akadt egy kis ólomdarab, amelyet megolvaszthattak, de úgy látszik, ezelőtt száz évvel ez így volt természetes. A kis darab megolvasztott ólmot vízbe öntötték, miközben hangosan feltették a kérdést. A megszilárdult fémdarab mintázatából az álomfejtéshez hasonló technikával jósolták meg a jövőt. A sima, kerekded, szép alakzatok boldogságot, míg a göcsörtös, szögletes, ronda vonalak negatív jövőt ígértek.

Ha kipróbálnád: Ólom helyett használhatsz viaszt is, egy kanócától és fémkelyhétől megfosztott teamécses épp jó lesz. A viaszban kirajzolódó alakzatok értelmezéséhez használhatsz álomszótárt is!

Tealevéljóslás
Ez a módszer szinte egész Európában ismert és elterjedt volt az elmúlt évszázadokban. A legnagyobb népszerűségnek – nem meglepő módon – Angliában örvendett, de a magyar nagyvárosok hölgyszalonjaiban is gyakori volt a tealevél-olvasás. A fehér falú teáscsészében leforrázott tealevelekről elkortyolgatták az italt, úgy, hogy az alján maradjon ujjnyi tea a levéldarabokkal. A csészére helyezték a kistányért, meglögybölték a csészét (általában háromszor, hétszer vagy kilencszer), és fejre fordították. A levelek egy része a tányérra esett, más részük a csésze falára tapadt, és alakzatokat, betűket, számokat adott ki, amelyek a jövőről árulkodtak a szakavatott szemeknek. Ne higgyük, hogy a tealevél-olvasáshoz jósnőnek kellett lenni, egyszerű női intuíció és fantázia elég volt ahhoz, hogy a jövő fátyla fellebbenjen.

Ha kipróbálnád: Elég feltépned egy teafiltert, vagy venned egy doboz szálas teát. De persze nem kell ragaszkodnod a teafűhöz, használhatsz gyümölcsteát vagy törökösre főzött kávét is. Az arab országokban egyébként a kávéjóslásnak van nagy hagyománya. A szimbólumok értelmezéséhez itt is jól jön egy álmoskönyv.

Gombócfőzés
Ezt a módszert ezelőtt száz évvel szinte minden eladósorba került lány kipróbálta. Tizenhárom gombóc közül tizenkettőbe férfineveket rejtettek, egyet üresen hagytak, majd egyszerre dobták forró vízbe a gömböcöket. Amelyik először feljött, megmutatta, hogy mi lesz a leány férjének neve. Az üres gombóc jóslata szerint sohasem megy majd férjhez az, aki főzte. Persze ahány család, annyi szokás: volt, ahol évente egyszer, szilveszterkor főztek gombócot, és csak egyévnyi időre szólt a jóslat, máshol a tizenhatodik vagy a tizennyolcadik születésnapon főzték ki a férj nevét. Akadt, aki Luca-napon próbálkozott a jövőbe pillantani.

Ha kipróbálnád: Még nem próbáltad ki? Pedig micsoda csajos bulit lehet kanyarítani a gombócfőzés köré! Játszhatnátok például azt, hogy mindenki kap egy gombócot, hogy megtudhassa, mi lesz a jövendőbelijének a neve. Persze ez esetben annyiszor tizenhárom gombócra lesz szükség, ahányan vagytok.

Bibliajóslás
Az összeállításunkban szereplők közül ez az egyik legelfeledettebb és legrégebbi technika, amely igen ősi gyökerekkel rendelkezik. Már a IV–V. századi leírásokban olvashatunk varázslást is végző keresztény papokról, akik a Biblia segítségével jósolnak. Ez a módszer idővel elterjedt lett az átlagemberek körében is, s különösen a vallásos polgárság tagjai kutatták a könyvnyitásnak is nevezett technikával a jövőt. Ehhez nem volt szükség másra, mint egy Bibliára. A könyvet általában kisebb, rögtönzött szertartás, gyertyagyújtás után, a kérdés hangos kimondását követően találomra felütötték, és csukott szemmel ráböktek egy ponton az oldalra. Az ott olvasható szó, szavak, mondatok árulták el az égiek válaszát a feltett kérdésre. Természetesen az egyház nem támogatta, sőt tiltotta a szent könyv ilyen „hasznosítását”.

Ha kipróbálnád: Csak egy Bibliára lesz szükséged. De jó, ha tudod, hogy ez a jósmódszer szinte valamennyi kultúrában előfordul. A mohamedánoknál a Koránt ütik fel, az ókori görögök profán módon Homérosz könyveit használták. Ki tudja, talán Helen Fielding Bridget Jones naplója című szingliregénye adhat párkeresési tanácsokat?