Néhány szó magunkról

Az ôsi Európa mágikus hitvilágának ôrzôi, a kelta druidák, filik és bárdok hagyományait ötvözve a modern nyugati Wicca vallás tanításaival egy egységes, mégis szabad szellemiségű szervezet létrehozására törekedtünk, mikor megalapítottuk a Kelta - Wicca Hagyományôrzôk Egyházát. A Wicca egy olyan, korunkban újraéledô természetkultusz, mely a régi hit és tudás felébresztésére és használatára ösztönzi a keresô embert.
Hitvallása: "Tégy, amit akarsz, de ne árts." 

Az Egyház 1998. márciusában lett bejegyezve hivatalosan (127.- ként). Vezetését a a Nagytanács végzi, melynek legfőbb feladata az irányítás, a beavatandók számára a vallás gyakorlásához és továbbviteléhez szükséges tudás átadása, a covenek vezetőinek kijelölése és számukra a legmagasabb szintű beavatás átadása.
Az Egyház mindenki számára nyitott, vallásunk dogmákat nem tartalmaz. Az Egyház mindennemű térítő tevékenységtől elzárkózik, azt vallja, hogy mindenkinek saját egyéni világképe alapján joga van megválasztani azt a vallást, ami hozzá a legközelebb áll.

Wicca

A wicca egy újpogány vallás, mely a világ számos országában megtalálható. Elsőként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre jellemző a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban, valamint a Wicca Intelem („Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz”) betartása és a „Háromszoros visszatérés törvényében” való hit, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.


Etimológia :

A szó elsőként „Wica”-ként fordul elő Gerald Gardner írásaiban (Witchcraft Today – „Boszorkányság ma” –, 1954, és The Meaning of 'Witchcraft – „A boszorkányság jelentése” –, 1959). Ő nem magára a vallásra, hanem követői csoportjára használta; magát a vallást mindig witchcraft (boszorkányság) néven említette. A szó valószínűleg az óangol wicca szóból ered, ami boszorkánymestert vagy varázslót jelentett (ebből származik a modern angol witch, azaz boszorkány szó is). Gardner elmondása szerint először 1939-ben hallotta a szót a csoporttól, mely beavatta a vallás tanaiba. A vallásra hivatkozva a szót manapság általában nagy betűvel írjuk: "Wicca".

A hit alapjai :

Mivel a wiccának nincs egyháza vagy bármilyen központi szervezete és előírásai, az egyes hívők és csoportok hite és gyakorlata nagyban különbözhet. A kulcsfontosságú elvekben és a szertartások fontos elemeiben azonban megegyeznek. A Gardner és követői által követett irányzat szerint a wicca csak a beavatottak számára volt elérhető, az 1960-as évek óta azonban nem beavatottak is elkezdték a wicca szót használni magukra. Mára ezek az ún. eklektikus wiccák sokkal többen vannak, és a hitben és gyakorlatban is nagyobb az eltérés.


A wicca a boszorkányság egy változata, ami vallási és mágikus fogalmakon alapul. Legtöbb híve boszorkányként tekint magára. Az eredeti irányzat beavatottjai egy istennőt és egy férfi istent imádnak, megtartják az év nyolc nagy ünnepét és az esbatokat (telihold és újhold ünnepe), saját szertartásuk és erkölcsi törvényeik vannak. Az eklektikus wicca irányzatokban a szervezeti jelleg sokkal kisebb szerepet játszik, nagyobb változatosság figyelhető meg a hitelvekben, de a szertartások és az erkölcsi törvények hasonlóak. Pár eklektikus wicca sem boszorkánynak nem tartja magát, sem varázslatokat nem végez. Számos wicca újpogánynak tartja magát.



Wicca nézetek az istenségről :

A Hármas Istennő jelképe, mely feltehetőleg ógörög holdszimbólumból ered. A Hold három fázisát mutatja: növekvő, telihold és fogyó hold.

Egy másik istennőszimbólum, mely eredetileg Diane de Poitiers jelképe volt.

A legtöbb wicca számára két istenség létezik, egy női és egy férfi isten. Ők egymást kiegészítő ellentétek. Gyakran jelképezi őket a Hold és a Nap. Sok wicca hite szerint az istenek képesek megjelenni emberi formában. Meg tudnak nyilvánulni a főpapnőn és a főpapon keresztül a szertartások alatt; az ehhez megfelelő szertartás a Hold lehívása (vagy a Nap lehívása).

Az Istennőnek gyakran három aspektusa van – a fiatal lány, az anya és a bölcs idős asszony, őket a növekvő hold, a telihold és a fogyó hold jelképezi. Férfi párja, akit gyakran szarvakkal ábrázolnak (innen a neve: the Horned God, magyarul gyakran: Agancsos Isten, Szarvas Isten, Agancsos Úr) a természetet jelképezi, az életet és halált, a termékenységet. Gardner tanításai szerint ők a Brit-szigetek ősi istenei, egy agancsos isten és egy anyaistennő. Gardner azt is kijelenti, hogy létezik egy náluk magasabb rendű, megismerhetetlen lény, az Elsődleges Mozgató.

Számos wicca hitű számára az Úrnő mindenhol jelen van és mindent áthat, az Úr pedig az élet szikrája őbenne, egyszerre szeretője és gyermeke. 


****
Wicca intelem

A wicca törvényt hallgasd most, 
Hit és Szeretet hajtson. 
Élj és mást is élni hagyj, 
Szépen végy és szépen adj. 

Varázskört írj háromszor, 
A rontást így tartod távol. 

Varázsigét ha mondanál, 
Versbe szedve jobban jársz. 

Lágy tekintet, érintés, 
kevés szó, és figyelés. 

Növő holdnál tisztuljál, 
Rúnáiddal daloljál. 

Fogyó holdnál körbejárj, 
Fosztó rúnát daloljál. 

Ha az Úrnő új holdja jő, 
Kézcsókokkal köszöntsd őt. 


Ha a hold a csúcsra ül, 
Szíved vágya teljesül. 
Északról fú erős szél, 
Zárd az ajtót, pihenjél. 

Délről jő most lágy szellő, 
Szerelem csókja érkező. 

Feltámad a nyugati szél, 
Kísértethad tánca kél. 

Ha a szél keletről fúj, 
Ünnepet várj, közel az új. 

Kilenc hasábot tűzre tégy, 
Gyorsan ég és lassan ég. 

Úrnőnk fája bodza, hát 
El ne égesd, átok vár. 

Ha a kerék megindul, 
Beltane-éjen tüzet gyújts. 

Ha a kerék elérte Yule-t, 
Köszöntsd tűzzel Egyszarvút. 

Ápolj növényt, bokrot, fát, 
Fogadd Úrnőnk áldását. 

Hol hullámzó vizet látsz, 
Dobj egy követ, igaz vár. 

Hol rád igaz szükség vár, 
Kapzsiságra ne hajts már, 

Bolonddal ne törődjél, 
Barátjának néznek még. 
Boldog ki jó, boldog ki megy, 
Arcod pirul, melegítsd szíved. 

Hármas-törvényt észben tarts, 
Három rosszat jó követ majd. 

Kinek a rosszból elég már, 
Kék csillag fénylik homlokán. 

Légy mindig hű szerető, 
Szeretőd mindig visszajő. 
Nyolc szóval teljes az Intelem: 
Sehol ne árts, s úgy tégy, mint szeretsz.

***


Brigid kultusz régen és ma 


Brigid istennő a kelta főisten, Dagda leánya, akit költőnőként is emlegettek. Egyéb nevei: Breo Saighead (Tüzes Nyíl), Brid, Brigindo, Brigandu (gall), Brigantia, Brigantis (britt), Bride (skót). Gyakori elnevezései voltak még a Három Brigid, Anglia Áldott Három Hölgye, a Három Anya, Minden Bölcsesség Anyja. Danu másik aspektusa, aki a varázslók, folyók, kutak isteni védelmezője, a bőség és jólét, a mágia és bölcsesség istennője, a Tuatha De Dannan (Danu istennő népe) ősanyja és az istenek anyja. 
Brigid a tűz, a termékenység, a házitűzhely, a női foglalatosságok és mesterségek istennője, ily módon hasonló a görög Hesztiához. A gyógyulást, az orvoslást, a földművelést, az ihletet, a tudást, a költészetet, a jövendőmondást, a látnoki képességeket, a kovácsmesterséget, az állattenyésztést, a szerelmet, a boszorkányságot és az okkult ismereteket is felügyelte, sőt a harcművészetek istennőjének is tartották. Ő a druidák patrónusa, valamint gyermekáldás úrnője is, ő hajol minden bölcső fölé. Mindezek alapján Brigid három arca:
- az Ihlet Lángja, mint a költők istennője
- a Tűzhely Lángja, mint a gyógyítás és a termékenység úrnője
- és a Kovából Kipattanó Szikra, mint a kovácsok és a harcművészetek istennője.
Ezt a három arcot néha három külön istennőként szokták emlegetni, mint Brigid a költészet istennője, és két nővére.
Brigid szent szimbóluma a triskele, a háromkarú spirál, mely a három világ (Alvilág, Föld és Isteni Világ) mellett Brigid három arcát is jelképezte.
Az Excaliburt, Artúr kardját a mítosz szerint a Tó Hölgye kovácsolta, akit ebben az aspektusában szintén Brigiddel azonosítanak. Brigidnek az Alvilágban almaligete volt, ahonnan a méhek a mágikus nektárt gyűjtötték.
Brigidhez azonban nemcsak a szent tűz tartozik, hanem a források és kutak is. A kelta hit szerint a források összekötötték az Alvilágot és az Istenek Honát, mivel a föld mélyéből törtek elő, de az ég ragyogását tükrözték vissza. Így egészül ki Brigid képe, a Tűz és a Víz egyesítő úrnőjeként. Sok gyógyforrást neki tulajdonítottak. Egy legenda szerint Brigid köpenyéről egy kristálycsepp hullott le, és helyén mély, tiszta vizű tó képződött. Ebben a tóban minden harci sérülés csodálatos módon meggyógyult. Brigid szent kútjaiból a mai napig jónéhány fennmaradt, ezeket régen virágokkal és lombbal díszítették fel az istennő ünnepén, áldozati ajándékul pedig ezüstérméket vagy ezüstékszereket dobtak bele. Több folyó is viseli Brigid nevét: pl. a Breconshire Wales-ben, a Brechin Skóciában, sőt az ausztriai Bregenz is. 
Brigidnek, mint az állattenyésztés úrnőjének a monda szerint két királyi ökre volt, Fea és Feimhean, és övé volt Torc Triath, a vadkanok királya. A vadkan Brigid szent állata, mint a harcos erő hordozója. A harcosok éke, a torques is ezt szimbolizálja. Ez a három állat a monda szerint mindig felkiáltott, ha Írországot veszély fenyegette. Brigid szent napja Imbolc (Imbolg, Oimelc - február 1.), a gyertyaszentelő, a megtisztulások és beavatások ősi ünnepe. A kelta tradíció szerint Imbolc a tavasz első napja, mikor a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedték legelni a rétekre. Imbolc előestékén a Cailleach, a Tél Banyája elutazik a mágikus szigetre, melynek erdeiben található a Fiatalság Forrása. A hajnal első sugarakor iszik a forrásból, mely egy sziklából bugyog elő, és Brigiddé, a szőke szűzzé változik, aki fehér pálcájával a földre mutat, hogy előhívja a zöldellő sarjakat. Imbolc-kor a ház úrnője dalokkal és kántálással hívta Brigidet, hogy őrizze és óvja a ház tüzét. Ugyancsak ilyenkor volt szokás, hogy éjszakára egy szelet kenyeret, egy csupor tejet és egy gyertyát helyeztek ki Brigidnek.


A Brigid istennőt szolgáló druida papnők zárt rendet alkottak, nem is érintkezhettek a férfiak világával. Rendjük központja Kildare-ben volt (Leinster közepén), oltárukon soha nem hunyt ki a Brigid tiszteletére gyújtott áldozati tűz. (Kildare neve a Cill Dara kifejezésből származik, melynek jelentése a Tölgyfa Temploma.) A papnők számát tizenkilencben határozták meg, a kelta Nagy Év tizenkilences ciklusára emlékezve, és a tizenkilencest Brigid szent számának tartották. (A Napév és a Holdév kezdete 19 évenként találkozik pontosan ugyanazon a napon.) Ezeknek a szüzeknek a neve Inghean au daghda volt. A szentélybe férfi nem tehette be a lábát. A Kidare-i Szentély később apátsággá alakult, melyben apácák gondozták a tüzet, és egészen a 18. századig működött, bár egyszer a 13. században is kialudt a tűz, és VIII. Henrik uralkodása alatt élesztették újjá. Ezen aspektusában Birgid a "gall Minerva".
A Tuatha De Dannan történetében fontos szerep jutott Brigidnek. Mikor Nuada király a Fir Bolgokkal vívott csatában elvesztette jobb kezét, le kellett köszönnie a trónról. Ekkor a Tuatha a fomori Bresnek, Elathan király fiának üzent, hogy legyen ő az uralkodó. Bres beleegyezését adta, és az egyezség jeléül nőül vette Brigidet. Bres később rossz, hitszegő királynak bizonyult, és ezért elűzték. Brestől egy fia született Brigidnek, Ruadan. Ruadan megsebezte Goibniut, az isteni kovácsot a második Magh Tuieargh-i csatában, maga azonban ott pusztult. Brigid ezután elment a csatatérre, és elsiratta fiát. Úgy tartják, ez volt az első siratás Írországban. Ezután vált szokássá, hogy siratóasszonyokat fogadtak fel a halottak sírjához. 
Egy másik történet szerint Brigid Tuireann felesége volt, és három gyermeket szült: Briant, Iuachart és Ircharbát.


Az i. sz. 4.-5. századra keresztény hatásokra Brigidből Szent Brigitta vált, a földművelés és állattenyésztés szentje, gall nevén Muime Chriosd, "Jézus nevelőanyja". Szent Brigittáról azt tartották, hogy egy Dubthach nevű druida leánya volt, akinek látomása volt, hogy leányát az istennő után kell elneveznie. A lány napkeltekor született, miközben anyja épp a küszöböt lépte át: ezért "sem kint, sem bent" született. (Ez ugyanúgy Brigit közvetítő szerepére utal: közvetít két nép között, amikor feleségül megy Breshez, közvetít forrásként Alvilág és Mennyek között, és közvetít a külvilág és a ház belseje között.) Az anyja tejben fürösztötte szépséges lányát. A lányka nem volt képes közönséges ételt enni, ezért egy speciális, vörösfülű tehén tején nőtt fel. (A vörös fül a kelta mitológiában az Alvilág állataira jellemző. Egyúttal a vörösfülű tehén szoros összefüggést mutat a pogány Brigid két ökrével.) Felnőttként szintén társául szegődött egy tehén, mely adott neki a tejéből, ha szüksége volt rá. Mikor Istenhez imádkozott, lángoszlopok csaptak fel a házából. Apja elvitte a különleges lánykát Írországból, és Iona szigetén nevelte fel, melyet gyakran a Druida Szigetének is neveznek. Később Kildare apátságának apátnője lett, és csodálatos, hihetetlen módon megnövelte a tej- és vajhozamot az apátságban. Skóciában ő Brighid nam Bhatta, a Köpönyeges Szent Brigitta, aki köpenyében óvta a szent gyermeket születése után, míg Szűz Mária gyengélkedett. Azt tartják, hogy Szent Brigitta 525. február 1-én halt meg. 
Ma is több követője van Brigid kultuszának. Szervezetei közül kiemelkedik az Ord Brighideah, melynek férfiak és nők is lehetnek a tagjai, és ennek "oldalága", a "Daughters of the Flame", mely csak nőket fogad be. Mindkét szervezet "cill"-ekből épül fel, vagyis tizenkilenc tagból álló csoportokból. Az Ord Brighideah cill-jei fákról vannak elnevezve. A kildare-i szentélyben 1993-ban gyújtották meg újra a tüzet, és ma is ég, a Solas Bridhe apácái gondozzák.


***

Lilith - a mítosz 


Amikor Isten megteremtette az első embert, így szólt: "Nem jó az embernek egyedül", és teremtett neki egy nőt - hozzá hasonlóan - a földből, és Lilithnek nevezte el. Azok azonban hamarosan veszekedni kezdtek. A nő így szólt a férfihoz: nem akarok alattad lenni. A férfi azt mondta: nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alulmaradj, én pedig felül. A nő így válaszolt: egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk. De nem hallgattak egymásra. Amikor Lilith rájött erre, kimondta Isten különleges nevét, és felemelkedett a levegőbe. Ádám hívta teremtőjét, és azt mondta: Világ Ura, a nő, akit nekem adtál, elment tőlem..." 


Lilith, az első nő, akit Isten még Éva előtt teremtett. A monda szerint később Samael felesége lett. Ezzel a "sötétség úrnőjévé" vált, a pusztulás és a halál démonává kiáltották ki. 
Azt is tartották róla, hogy a paradicsomi kígyót használta fel arra, hogy Évával beszéljen, sőt az a hír is járta, hogy ő maga volt a kígyó. 
Kétségtelen, hogy Lilithnek tudása volt: ismerte Isten különleges nevét, és ki is ejtette. Bemutatta hatalmát, majd elment, és lemondott a hatalomról.
Lilith szeme kék, gyönyörű nőként írják le, meztelen felsőtesttel, és gyönyörű, hosszú hajjal. 
Néha szárnyakat is ábrázolnak hozzá. Az ókori sumér domborzatokon több szarvat is tettek a fejére. 


Lilith perspektívái:
- a Nagy Anya, aki uralkodik a test, a természet, az anyag, az ösztönök, a termékenység és a szexualitás felett
- a Lamastum, a Gyermekevő
- Istár, a Nagy Csábító, a Szent Szajha, a Nagy Istennő papnője
- a Nagy Istennő, mint metafizikai szimbólum: eggyé válás, transzcendencia, és isteni minőség
- Lilith mint tudás, egyfelől démonizált (hasadás és sokaság), másfelől beavató (intuíció és bölcsesség)
- Lilith, a démonok anyja, az Éj Királynője. 

A zsidó legenda azonosította Sába királynőjét Lilith-tel, a pusztító démonnal. Jób könyvének arámi fordítása egyformává teszi őt Lilith-tel.
***


A keresztutak legendája 


A keresztutakhoz a különböző mitológiákban számtalan lény kapcsolódik: tündérek, boszorkányok, trollok, szellemek és démonok. Az ilyen keresztutakban a történetek szerint sok utazó különös módon eltűnt, mások megőrültek. Főleg alkonyat után ezeken a helyeken látták felbukkanni a szellemlovasokat, a sötétség teremtményeit. Az egyik elképzelés szerint az elveszett lelkek vannak csapdába ejtve az utak kereszteződéseinél, míg meg nem bocsáttatnak bűneik. A halottak éjszakáján, Samhain idején (Halloween) meg lehet idézni a keresztutaknál ezeket a kóbor lelkeket. Miután megidézték, a szellemnek három kérdésre kötelező helyes választ adnia.
Ezek a mítikus lények mindig éjjel jelennek meg a keresztutaknál. A dualisztikus hitek szerint a nappal mindig a jó, segítő entitások ideje, éjjel pedig a gonosz járja a Földet. A héberek által rettegett haláldémon, Lilith neve éppúgy asszociál az éjszaka nevére ("lait"), mint a görög Neküsz (holttest, nüksz=éjszaka). Garmann (1640-1708) fizikus a következő magyarázatot adta a kísértetek és a sötétség közötti kapcsolatra: szerinte az éjszaka hidegében összehúzódik és összesűrűsödik a szellemtest, így a fény visszaverődik róla, és láthatóvá válik.
A tizedik századi bizánci enciklopédus, Suidas remek szellemidézési módszert ajánl: a haláleset helyén, tehát pl. a keresztutakban fekete kecskebakot kell a szarvánál fogva két lábon körbevezetni, és ahol a kecske összeesik, ott kell azután mágikus szertartásokkal, áldozatokkal a kísértetet előcsalni. Egy Szatmár megyei história szerint annak a személynek, aki Szent György éjjelén a keresztúton rajzolt körbe ül, és a "szörnyek" láttán nem ijed meg, megjelenik az ördög, és olyan képességet ad neki, hogy bármikor állattá tud változni. Ha azonban félelmében kilép a körből, örökre eltűnik az élők világából.
A boszorkányok is szívesen találkoztak keresztutaknál. A magyar "szépasszony"-hiedelmek szerint "Oda ne lépj, mert megbetegszöl - merthogy ott főztek a szépasszonyok!" "A szépasszony lábat mos, abban vízben babot főz. Azt kiönti a keresztútra; aki belelép, keléses lesz." (Ormánság) A boszorkányok sárga kását és lencsét főztek össze, azt is ott szórták le, ez is hasonlóan keléseket okozott. Általában minden, a keresztutakon végzett rontást kimagaslóan eredményesnek véltek, ugyanúgy, mint a temetőben végrehajtottakat. De pl. Győr megyében azt is tartották, hogy a keresztúton lehet a legsikeresebben vajat köpülni, Heves megyében pedig a keresztutaknál található gyógyfüveknek különösen erős gyógyhatást tulajdonítottak. A boszorkányok Szent György éjjelén, a keresztúton avatódnak be.


A keresztút, a mezsgye, az ösvények a tündérek birodalmához is tartoznak. A balkán hitvilág tündérei, a vilák pl. elragadják azokat, akik elalszanak a keresztútnál. Ezek az elragadottak általában tönkretéve, betegen kerülnek haza, és élményeik között "örvényben dobálás", "nyújtogatás és göngyölgetés", "csontficamítások" szerepelnek. Hasonló a helyzet a kelta mondák tündéreivel is. Másokat éjfélkor "ragadnak el az útról", hogy utána órákig kelljen ropnia a táncot a tündérekkel, mint ahogy azt egy gyimesi monda is őrzi. A tánchoz a zenét más elragadott, földi férfiak szolgáltatják, általában elhurcolt dudás, furulyás pásztorfiúk. Több elbeszélés tanúskodik arról, hogy valaki egy keresztútnál megleste a tündérek táncát, de ők általában nem látták a multaságot, csak a zenét, a cipők kopogását hallották. Az ilyen "hallgatózók" később "tündérbetegséget" kaptak, egy évig rázta őket a hideg büntetésül.
A keresztutak legendája a sámánizmusban is szerepet játszik. Egy szagáj sámán látomásos elbeszélésében a következőket találhatjuk: "Amikor a sámán a nemzetségi sámánőshöz tart, rátalál egy hegyre. Ennek csúcsán áll a hatoldalú fenyő. Miután a fa lábánál megpihent, továbbindul. Hamarosan keresztúthoz ér, ahol egy láthatatlan sámán ül: a keresztút őrzője. Erről a helyről ágazik el minden út: a szellemeknek szentelt állatok ösvényei, a különböző betegségek útjai, valamennyi vadon élő állat csapásai. Az érkező most könyörög a láthatatlan sámánhoz, és gabonából erjesztett itallal kínálja; ekkor az megmutatja a helyes utat."
A közösségek gyógyítóinak hagyományaihoz az is hozzátartozik, hogy esküt tesznek a túlvilági lényeknek, akik hatalmukkal növelik az ő gyógyító tudományukat. Az eskütétel helyszíne szintén lehet a keresztút, melyet fordított irányban körbejárnak, majd elhelyezik ott áldozati ajándékaikat. Romániában több helyen élt az a szokás a sînziene nevű napon, hogy tündéreknek maszkírozott, virágékes lányok járták végig furulyázva, táncolva a házakat, és az útkereszteződésnél férfiruhás, kaszákkal felfegyverkezett lányokkal "küzdöttek meg". E rituális csaták szimbolizálták a nyári napfordulón megjelenő sînziene ("jó tündérek") és az "ördögi", téli démonok szembenállását.
A kereszt, mint szimbólum másféle módon is kapcsolódik a túlvilági lényekhez. Gondoljunk csak azokra a gonoszelhárító népi mozdulatokra, mint az ujj keresztbetevése, vagy a keresztvetés... Ugyanakkor megjelenésük ideje leggyakrabban az ún. "kereszteletlen" napokra, vagyis Karácsony és Vízkereszt közé esik, másrészt újhold idejére, vagyis a legsötétebb napokra az évben. Hekaté, a háromfejű, alvilági, görög istennő kutyákkal kísért, "rossz lelkekként" száguldó, vihar kísérte démonikus menetét az újhold sötét éjszakáin vezette fel az alvilág kapuján, a keresztutakon.


*****
Áttekintés a görög istennő- és istenhármasságokról 


Az egyik legősibb mítosz szerint a legelső hármasság a fekete szárnyú Éj, Erósz anyja, aki három alakban mutatkozott meg: Éj, Rend és Igazságosság.
Amikor Kronosz meggyilkolta Uránoszt, annak sebéből néhány csepp vér hullott a Földre, így született meg a három Erinnüsz - Alektó, Tisziphoné és Megéra. Ők az a három fúria, akik az apagyilkosságot és az esküszegést torolják meg. Az Ereboszban laknak, és az a dolguk, hogy meghalgassák a halandók panaszait, hogy megbüntessék a gaztetteket. Külsőleg kígyóhajú, kutyafejű, szénfekete testű, denevérszárnyú, vérben forgó szemű vénasszonyok. Rézszöges korbácsukat lóbálják, és áldozataik szörnyű kínokkal pusztulnak el. Mivel társalgás közben nem volt tanácsos kimondani a nevüket, ezért rendszerint Eumeniszeknek ("nyájasak") nevezték őket. Szelídebb változatuk a három kőrisnimfa, akik szintén ugyanebből a vérből születtek.
A három fehér ruhás, egymástól elválaszthatatlan Moira: Klóthó, Lakheszisz és Atroposz. Az élet fonalát Klóthó fonja orsóján lenből, Lakheszisz méri ki mérőrúdjával a hosszát, Atroposz pedig elvágja ollójával. Az emberek élettartamát azonban Zeusz dönti el, a Moirák csupán az ő akaratát teljesítiik be. Dephoiban azonban csak két Moirát tiszteltek, a Születést és a Halált. Ezzel szemben Athénban a legidősebb Moirát, Klóthót Aphrodité Urania néven tisztelték.
Danaé is Holdistennőhármasság, a Linda, Kameira és Ialüsza nevek valószínűleg a lnodeusa ("lenfonállal kötő"), katamerizusa ("felosztó") és ialemistria ("jajgató nő") rövidített alakjai, és valójában a három Moirával azonosak. Kréta szigetén Katreusznak (Minósz legidősebb, életben maradt fiának) három leánya alkotott Holdistennőhármasságot a Danaidákhoz hasonlóan: Aeropé, Klümené és Apémoszüné.
Eredetileg a Múzsák ("hegyi istennők") is hárman voltak, ők az istennőhármasság orgaisztikus megjelenési formája. Hésziodosz szerint a Földanya és a Levegő leányai.
Thetisz, Amphitrité és Néreisz is Holdistennő-hármasságok, mint a tenger úrnőjének három különböző melléknevei. Amphitrité egyes mítoszokban Poszeidón felesége lett, gyermekei pedig szintén hármasságot alkotnak: Tritón a szerencsét hozó újhold, Rhodé az aratáskor látható telihold, Bentheszikümé pedig a veszedelmes fogyó hold. 
Maga Athéné is eredetileg istennőhármasság volt. Majd középső alakját, a nimfaistennőt "elvesztette", és az ezzel az alakkal kapcsolatos mítoszokat Aphroditéra, Oreithüiára, illetve Alkippére ruházták át. Ezután Athénének két alakja maradt: a kecskebőr ruhás szűz, a háború istennője, illetve a banya, aki a jóslatokat sugallta, és pártfogolta a művészeteket. Banya alakjában egy bagoly és egy holló kísérte.
A Graiák szintén hárman voltak, ezeknek a szépséges, hattyú alakú teremtéseknek születésüktől fogva ősz a hajuk, és hármuknak összesen egy szemük és egy foguk van (bár egyesek szerint ez téves következtetés egy régi kép alapján). Nevük Enüó ("harcias"), Pemphredó ("darázs") és Deinó ("félelmetes"). Ők egy régebbi Athéné-hármasságot képviselnek, a hirtelen pusztító képében. A három Graia Dodone városában a Földistennő (a Banya) hármasságaként szerepelt. A graiki szó jelentése: a "Banya tisztelői". Egyes feltételezések szerint ebből ered Görögország ősi neve is - Graikia.
Hekaté is önmagával alkotott istennőhármasságot eredetileg. Erre utal három feje, az oroszlán-, a ló- és a kutyafej. Hívői három út találkozásánál végezték istentiszteleteiket hozzá.


Koré, Perszephóné és Hekaté is a Holdistennőhármasságot jelképezték. Koré a zöld vetés, Perszephóné az érett kalász, Hekaté pedig a learatott gabona istennője. Az érett anyaistennő általános neve azonban Démétér volt, Korét pedig elnevezték Perszephónénak, így kissé zavaros átlátni a viszonyaikat.
Démétér más hármasságban is szerepel. Amikor Démétér kereste elveszett lányát, találkozott Eleusziszban Keleosz király sánta lányával, Iambével, aki tréfás, pajzán versekkel próbálta vigasztalni a szomorú istennőt, a szárazdajka, Baubó pedig elővarázsolta neki fiát, Iakkhoszt. Iambé és Baubó azoknak a jambikus mértékű, pajzán daloknak is megtestesítői, amelyeket az Eleusziszi Misztériumokon énekeltek. Iambé, Démétér és Baubó ugyanakkor együtt alkotják a szűz-anya-vénség hármasságát.
A prehellén istennőhármasság ezzel szemben Héra, Démétér és Koré, akiket a hellén istenhármasság, Zeusz, Poszeidón és Hádész vesz feleségül.
A három Heszperisz - Heszperé, Aiglé és Erütheisz - abban a messze nyugaton fekvő gyümölcsösben alkozik, amelyet a Földanya ajándékozott Hérának. Egyesek szerint ők az Éjszaka leányai, mások szerint Atlas és Heszperisz gyermekei. Közismert volt gyönyörű énekhangjuk.


Troizént három város alkotta meg, ezeknek nevei egy matriarchális naptári hármasságot adnak: antheia ("virágos"), a Tavasz Istennője, Hüpereia ("a fent levő"), a Nyár Istennője, és Pittheia ("fenyőistennő"), az Ősz Istennője. Ez a hármasság Themisz istennőhármassággal azonosítható, akinek Pittheusz emelt oltárt. 
Nemcsak a női, hanem a férfi hármasságok is jelentőséggel bírtak. A legnépszerűbb férfihármasság Zeusz, Poszeidón és Hádész, akik közös erővel megdöntötték apjuk, Kronosz uralmát. Zeusz uralja az eget, Hádész az alvilágot, Poszeidón a tengert, a Földet pedig három egyenlő részre osztották maguk között. 
Poszeidón más szempontból is a hármas szám ura. Háromágú szigonyt tart a kezében. Felesége, az előzőekben említett Amphitrité - kinek neve önmagában is a "harmadik elemet", azaz a tengert jelenti - három gyermeket szült neki.
A hármas Dionüszosz szent száma is. Három szent állata az oroszlán, a bika és a kígyó, mint a három részből álló naptári év évszakai. Télen született kígyó alakban, tavasszal oroszlán lett belőle, és a nyári napfordulókor, mint bikát, kecskét, vagy szarvast ölték meg és falták fel. E három állat testesül meg egyként a khimeira alakjában.

Pittheusz Troizénben uralkodott, ő emelt oltárt Themisz istennőhármasságnak, ő maga pedig három fehérmárvány trónuson uralkodott, két másik polgár társaságában. A Troizén név maga valószínűleg a tridón hedzomenón, "a három ülő (városa)" megrövidült alakja, mely innen származik.
A nagy hős, Thészeusz alakja is hármasságot foglal magába. Úgy tűnik, három ilyen személy létezett: egy troizéni, egy marathóni és egy lapitha földről való. E három személy alakja csak az. i.e. 6. században olvadt össze eggyé.


***

Fraktálok, káoszelmélet, káoszmágia 


A káoszmágiába sokan belekeverik a tudományos káoszelméletet, és fraktálokat is. Hogy a kép tisztává váljon, íme egy rövid összefoglaló elsősorban a fraktálok természetéről és szerepükről a tudományos káoszelméletben. 

A fraktálok lényege kb annyi, hogy egy olyan ábráról van szó, ami önmagát ismétli, bármekkora nagyításban vizsgálod. Általánosságban még elmondható róluk, hogy nagyon egyszerű szabályok által leírható, nagyon bonyolult ábrák jönnek létre. 
Egy egyszerű példával megvilágítva: 
Rajzolj egy papírra három háromszöget, amelyek együtt úgy néznek ki, mintha egy nagyobb háromszög lenne négy kicsire szétosztva (lehetoleg egyforma pici háromszögeket használj). Ez után a következő szabályszerűséget kell követni: 
1. A következő sorban csak a pici (elemi) háromszögek csúcsaihoz rajzolsz új elemi háromszöget. 
2. Az 1. szabályt betartva is csak akkor rajzolsz, ha az a csúcs, amelyik mellé rajzolnál, nem érintkezik egy másik már lerajzolt háromszöggel.
Ismételgesd ezt kb 10-15 soron kereszül, és az eredmény egy egyszerű fraktál lesz. 



Hogyanis jön ez össze a káoszelmélettel? Nos, a káoszelmélet általában pont ilyen jelenségekkel foglalkozik. Egyszerű szabályokkal leírható, bonyolult ábrák, függvények. A káoszelmélet szerint egy rendszernek a következő végső kimeneti-értékei lehetnek: 
- 0 vagy egy konkrét szám. Ez a tiszta és steril rend. 
- két (vagy több) szám között meghatározott ritmusban ingadozik. Ez a változatosság. Ha még csak két számról van szó, annak a káosz-tudomány külön nevet adott: Bifurkáció. Ez aztán tovább bomlik, így alakul ki a többi lehetőség. 
- Nem határozható meg előre a bemeneti paraméterek tökéletes ismerete nélkül. Ez a káosz. A rendszer kimeneti értékei között semmilyen szabályszerűség nem állítható fel. 
Ha mindezeket a lehetőségeket egy grafikonon ábrázolod (milyen érdekes), a grafikon egy fraktál lesz. 


Aztán persze ott van még a legendás Mandelbrot halmaz, minden fraktálok öregapja, amely egy a komplex számok körében értelmezett függvény eredményét ábrázolja. Lényege, hogy a halmaz közepén látható nagy feketeség a káosz (A függvény k iterációs lépés alatt nem jutott nyugvópontra, ahol k egy nagyon nagy szám); a széle mentén felragyog az ezer színű változékonyság (attól függően, hogy k mekkora értékénél jutott el a függvény a nyugvópontig); azon túl pedig szép lassan beáll a rend. A káoszelméletet pedig éppen az ilyen "többesélyes" függvények kezelésére találták ki. 


Függelék:
Egy jó link a káoszelméletrol:
http://cosmo.supernova.akg.hu/kaosz.htm
És még egy cím, ahol sok szép fraktál van:
http://cosmo.supernova.akg.hu/fraktalok.htm

***
Jeles napok
Az Esbatok

 


Az évi tizenhárom telihold szent energiáit a Nagy Istennõvel és a Holddal társítják. Hagyományosan a telihold megjelenésekor, évente tizenhárom alkalommal tartják meg az Esbatokat. Mostanában vannak, akik hetente, de legalább havonta kétszer rendezik a szertartást. A telihold idején tartott Esbatok olyan rituális munkaalkalmak, amelyeken az Istennõ ereje teljében van. Hozzá érdemes címezni a mondandónkat. 
Ha önálló boszorkány vagy, egyedül kell ünnepelned!
Az Esbatok a világmindenséget átható életerõ ünnepei, amelyek alkalmával gyakran könyörögnek, és gyertyamágiát végeznek a célok elérése érdekében. Akár csoportban, akár egyedül, itt idõt kell szánni az elmélkedésre, hogy összeköttetés jöjjön létre az isteni szellemiség és a boszorkány között. 
Kiválóan alkalmas különleges rítusok bemutatására is. Szokás kézfogót, keresztelõt, Istennú-központú szertartásokat tartani, a talizmánokat és amuletteket erõvel feltölteni, varázseszközöket szentelni. Az esbat sokféle szertartás és mágikus tevékenység alapjául szolgál, nem ritka, ha egy boszorkány ilyenkor különféle ügyek miatt szorgoskodik, különösen, ha bájolni- és felszentelnivalója is van. 
A Szabbatok


A négy nagyobb Szabbat, a tûz ünnepei:

1. SAMAIN (ejtsd: szow-een, szow-in vagy szav-ein)
A Samain október 31. és november 11. között tartható meg. Ez a Boszorkány Újév, egyúttal a legelsõ szabbat, amibõl az összes többi következik. Egyes boszorkányok szerint az újévre köszöntõ éjszakán megnyílik a Tündér-hegy, s ekkor hol javunkra, hol kárunkra, szabadon érintkezhetünk a tündérekkel. Ebben az idõszakban az élõk és holtak birodalmát elválasztó hártya elvékonyodik, ezért ilyenkor szokás e vékony hártyán már áttûnt szeretteinkre emlékezni. A reinkarnáció tanai szerint õk lélek alakjában továbbra is léteznek. A Samain az élet folyamatosságának szent napja, az év harmadik, utolsó betakarítási ünnepe. Ekkor fordul egyet az év kereke, ez tehát a legnagyobb fesztivál. 

2. IMBOLC (ejtsd: eim-boul/g), más néven: Candlemas (gyertyaszentelõ napja)
Február 2-án megtartott ünnep. A szertartáson az Istennõ szülés utáni felépülését köszöntjük és örvendezünk, hogy az Isten újra közénk került. Az Imbolc a wicca tavasz beköszöntének ünnepe. Az isten, akinek születésén örvendeznek, lehet a kelta Lugh, a napisten. A Candlemas elnevezés az ünnepi éjszaka alatt égetett gyertyák miatt ragadt az ünnepre. 

3. BELTANE (ejtsd: Bel-tiin, Bel-taun-uh)
Április 30-án vagy május 1-én megtartott ünnep, éppen a Samainnal ellentétes értelme van. A második legjelentõsebb szertartás. Samainkor a halálról és az elmúlásról emlékezünk meg, Beltane alkalmával viszont az újjászületésrõl. A balefire (jelentése örömtûz, bajt elhárító tûz) napja, amelynek fénye áldást hoz a házra. A Beltane szertartásain a szerelem, a szeretet és a romantika játssza a fõszerepet, mivel megelevenítjük Urunk és úrnõnk egymás iránt érzett szerelmét. A nevetés, az ének és a tánc mindennél jelentõsebb e szertartáson. 

4. LAMMAS (ejtsd: Lam-mash)
Augusztus 1-én megtartott ünnep, elsõsorban Lugh, a kelta napisten dicsõítésére való Szabbat, van, ahol Lakodalmas ünnepnek, másutt az Elsõ betakarítás ünnepének nevezik. A harmadik legfontosabb Szabbat, amelyen a föld bõségéért mondunk köszönetet a Szellemnek. Az ünnep kelta neve Lunasa. A többi Szabbattól eltérõen ez egész napos mulatság, piknikkel, játékokkal és kiadós beszélgetésekkel. A Lammas ezenfelül a Wiccák hálaadási szertartása, ugyanezt az európai pogány gyakorlat szerint õsszel tartják. 



A kisebb Szabbatok:

1. Téli napforduló/Yule. 
Finn újévként vált közismertté. December 21-én vagy 22-én tartják, attól függ, melyik napra esik a napforduló. A boszorkányok ekkor az Isten újjászületését köszöntik, és örvendeznek, hogy visszahozza magával a nappali világosságot, a meleget és az emberek utódnemzési kedvét. Az ünnep legendás õsi alakja a Tölgy király (a gyarapodó év ura), aki csatában legyõzi a Magyal királyt (a fogyó év urát). Magyal királyt azonosítjuk a magyalbogyókkal díszített kucsmás Télapóval, akit fortélyos ügyességgel repít nyolc (Szabbat) szarvasa, azaz a Szarvas Isten szent állatai. A Yule fa a kívánságok fája, amelyen egyenesen az univerzum karjaira függesztjük az újévi kívánságainkat. Az örökzöld, télen is eleven fenyõ az Istennõ jelképe. 
A dolog sok tekintetben emlékeztet a karácsonyfa állításra, és ez nem véletlen, mert a keresztények a pogányoktól vették át ezt az ünnepet. Jézus születésének idõpontja ismeretlen, legegyszerûbb volt rátelepíteni a népszerû pogány ünnepre. 

2. Tavaszi napéjegyenlõség/Ostara (márc. 21-22)
Az Ostara az Úrnõ ünnepe, amikor a föld termékenyre fordul, ezt köszöntjük. Hibáinkat, rossz szokásainkat felírjuk egy papírra, és a héten kiengeszteljük, akit megbántottunk, visszafizetjük az adósságainkat, vagyis törekszünk az egensúly helyreállítására. Ostara éjszakáján azután a listát magunkkal hozzuk a bûvös körbe, és ünnepélyes keretek között elégetjük, hogy tiszta karmikus lappal indulhassunk a termékeny évszakba.

3. Nyári napforduló/Litha (június 21-22)
Az ereje teljében lévõ Isten szenvedélyességét és dicsõségégét ünnepeljük. Az Isten energiája ezen a napon tetõzik. A Yule napján egymással csatázó Tölgy király és Magyal király ismét megmérkõznek egymással. Most Magyal király gyõz, és õ uralkodhat a következõ Yuléig (vagyis e dátumtól rövidülnek ismét a nappalok. A druida hagyományok úgy tartják, ekkor tetõzik az összes szent növény mágikus ereje. 

4. Õszi napéjegyenlõség/Mabon (szempember 21-22)
A Mabon walesi eredetû szó, az Arthur-mondakörbõl ismerjük, a férfiúi termékenyítõképesség istenének neve. Csak attól fogva ünnepeljük, mióta az északi népek elözönlötték a szigetvilágot. A Mabon kettõs lényegû, részben kivágunk bizonyos dolgokat az életünkbõl, másrészt tisztelgünk a család nõi halottai elõtt. Az Õszi napéjegyenlõség az év második nagy betakarítási ünnepe.

Az Esbat és a Szabbat brit eredetû szokást is rejt. Ezeken a jeles napokon általában a boszorkánytanya gondnoka, illetve egy tágas udvarházzal rendelkezõ boszorkány látta vendégül a társait. A húsleves, a sültet õ készítette, az italokat, a kenyeret és a többi ételt a vendégei hozták. A szabadtéri rendezvényeken az üst fõ feladata a levesfõzés volt. A sütés-fõzés a szertartás egész ideje alatt zajlott, hol a mágikus kört készítették el elõször, hol az ünnepséget tartották meg elõbb, volt amikor a szertartás maga volt az örömünnep is. A koven zenészei szolgáltatták a muzsikát, a többiek táncoltak. A régi szokások egy része ma is elevenen él. 
Az Esbatok és Szabbatok magányos ünneplése természetesen csöndesebb hangulatú. Az önálló boszorkány a Szabbatokon általában az otthonát és az oltárát díszíti fel, egyetlenféle ételt készít, az oltárnál tevékenykedik. Dolguk zömét telihold idején végzik, ilyenkor saját mágikus szükségleteiknek tesznek eleget.


***

Árnyak könyve

A mesterségbeli tudást eredetileg szóbeli hagyományok õrizték, semmit nem foglaltak írásba. A dühödt boszorkányüldözések idõszakában a boszorkányok kénytelenek voltak titkos társaságokba visszavonulni, apránként elszigetelõdtek egymástól. Tudásuk megmentése érdekében kezdték írott formában rögzíteni hagyományaikat. Miután titokban találkoztak - visszahúzódtak az árnyékba -, a szertartások könyvét az Árnyak könyvének nevezték, s mind a mai napíg így hívjuk. A kovenekben egyetlen könyvet használtak, bár a tagoknak odahaza van saját varázskönyvük, amibe a maguk legjellemzõbb szakterületével kapcsolatos feljegyzések kerülnek (pl. gyógynövényismeret, asztrológia, gyógyítás, szertartási szövegek, fohászok). Ám valaha az összes szertartás leírása csak a közös tulajdonú könyvben volt meg. A fontos írást a pap/papnõ tartotta magánál, és gondoskodott a biztonságáról. E megoldás hátránya volt, hogy ha rátaláltak a boszorkányság ellenségei, a tulajdonossal együtt megsemmisítették. A különféle boszorkánytársaságoknak saját szertartási könyvük van. 
Az Árnyak könyve (angol rövidítése: BOS) a boszorkányok spirituális hitvallásának írott bizonysága. Nem árt, ha tudod, hogy nem volt, és nincs egyetlen, mindenki által elfogadott Nagy szertartáskönyv, népszerû nevén varázskönyv. 
Az Árnyak könyve: A spirituális leckék, feladatok, varázslatok, mágikus szabályok gyûjteménye, amelybe minden fontos összefüggést is bejegyeznek a boszorkányok.
Ma már a legtöbb boszorkány saját varázskönyvet készít magának, ez lesz az Árnyak könyve. Nem más ez, mint egy üres füzet, amelybe beleírnak mindent, amirõl úgy gondolják, hogy boszorkányként hasznos lehet számukra. Nyiss mielõbb egy ilyen varázskönyvet. Bármiféle füzet megteszi, csak legyen benne elég hely, mert lesz mit beleírnod.
Az Árnyak könyvérõl a wiccában elõször Gardner írt. Egyesek a Megvilágosodás könyvének nevezik, hiszen a sötét középkor idején szinte egyedül a boszorkányok élesztgették a világossák pislákoló lángját, miközben megõrizték könyveikben az õsi tudást, s megvédték a bölcsesség bástyáit a tudatlanság ellenében. Ha valakinél varázskönyvet találtak a boszorkányégetések idején, arra kínpad és halál várt.
Az Árnyak könyve igen nagy hatású segédeszköz, a mágikus praktikák foglalata. Az évek múlásával varázsereje is nõ, terjedelmével egyenes arányban. Írj bele kézzel, és vigyázz rá úgy, mint a szemed fényére. Soha ne add ki a kezedbõl. 



Az Árnyak könyve általában a következõket tartalmazza:
- varázslatok,
- rítusok,
- fohászok,
- mágikus megfelelések,
- a mágiára vonatkozó ismeretek.

Ezen kívül lehetnek benne:
- ráolvasások,
- képek vagy ábrák,
- táblázatok (pl. hold- vagy dagálytáblázat),
- jelképek,
- az Istenek, Istennõk fejezete,
- kovenrõl szóló fejezet,
- a mágusmunka menetének és tapasztalatainak megörökítése.

Ez a saját könyved, azt írsz bele, amit akarsz. Sok boszorkány ma már több információt tárol a számítógépen, mint a Varázskönyvben. Ezt könnyebb lehívni és rendezni, mégsem vetekedhet egy kézzel írott könyv varázserejével. Ha úgy gondolod, mindkét megoldással élhetsz. 
Akár el is rejtheted a könyvedet, vagy kiteheted az oltárra. 
Thot, a könyvek ura (az írás, a mágia és a bölcsesség íbiszfejû egyiptomi istene) kitûnõ védszellem az Árnyak könyve számára. A mágikus írások másik nagy oltalmazója Tao-csün, a tao ura. õt is felszólíthatod könyved védelmére.
Az Árnyak könyvének ritkán van szerzõi joga, és ez nem véletlen, hiszen minden könyvben több, elõdeink által megfogalmazott passzust is lehet találni. A boszorkányok megbíznak egymásban, és számítanak egymásra a könyv tartalmának összeállításában. Ha te például megjegyeznéd a könyvedben, amit a jövõ generációinak írsz, hogy ki volt a forrásod, köszönet érte! Legyünk tisztességesek! Az idegen szöveg gyakran összeolvad az eredeti anyaggal. 
Bárki, bármilyen vallás híveként készíthet személyes varázskönyvet, ahová bejegyzi a neki tetszõ, illetve a különösen hatékony imákat, a spirituális szempontból fontosnak vélt jelenségeket, saját érzelmeinek hangot adó verseit, a Szellem ihletésére készített rajzait.


***

Rituálék 

Az alábbiakban egy alap (nem egyszemélyes) Wicca rituálé sorrendjére és idézõszövegeire adok javaslatot. Természetesen a szövegek értelemszerûen átalakíthatók.


Az eszközök: 

-oltár (pl. egy asztal) 
-kötél vagy kréta (a kör kijelölésére) 
-kard (Tér) 
-kehely (Víz) 
-tõr (Tûz) 
-pálca (Levegõ) 
-pentákulum (Föld) 
-sótartó (só) 
-süteménytartó (rituális sütemény: vízbõl, mézbõl, lisztbõl sütve) 
-rituális ruha 
-gyertyatartók és gyertyák

*** 

A varázskör meghúzása 

(krétával megrajzolva vagy a kötéllel kijelölve, a karddal "feltöltve"): 

"Megidézlek téged õsi Erõ Köre, hogy légy határvonal az Emberek Világa és a Hatalmasok Birodalmai között. 
Légy õrzõje és oltalmazója, fenntartója és tartalmazója az Erõnek, amelyet majd tebenned keltünk. 
Ezért most megáldalak és felszentellek téged a legõsibb és leghatalmasabb istenek, a Holdistennõ és a Napisten nevében." 




2. Az elemek (és azokkal a körön belüli terület) megtisztítása: 

-A (kehelyben lévõ) víz vagy vörösbor megtisztítása: 

"Megtisztítunk téged õsvíz gyermeke, 
hogy vesd ki magadból a káprázatvilág szellemeinek minden szennyét és tisztátalanságát." 

-A (pentákulumra rakott edényben lévõ) só megtisztítása: 

"Légy áldott, te sóból való teremtmény! Ûzz el e helyrõl minden rosszakaratot és gátló körülményt, hogy szabadon áramolhassanak a pozitív erõk. Ezért most felszentellek Aradia és Cernunnos nevében. Ám ne feledd és mindig emlékezz rá, hogy amint a só megtisztítja a vizet és a víz megtisztítja a testet, ugyanúgy megtisztítják a lelket a megpróbáltatások ostorcsapásai. Megáldalak ezért Aradia és Cernunnos nevében, hogy a segítségemre lehess." 



3. Bevezetõ invokáció 
(közben a gyertyák meggyújtása): 

"Váljunk eggyé az õsi erõvel, 
Az erõvel amely mozgásban tartja 
az Univerzumot. 
Íme a Fény Urai feltüzték 
csillagaikat az égre, 
a Föld forog, és a Hold 
körülötte kering. 
Járjunk hát büszkén 
emelt fõvel, mert 
az Ég a mi Apánk, 
és a Föld a mi Anyánk, 
Az Istenek gyermekei vagyunk!"




4. Az õrtornyok megidézése 

(a karddal vagy a pálcával, az égtájaknak megfelelõ irányban, a levegõben meghúzott pentagrammal): 

"A keleti irány és a 
Szilfek Égi Birodalmának 
Hatalmas Urai. 
Ébresztünk, szólítunk és 
megidézünk benneteket, 
hogy õrizzétek körünket, 
és kísérjétek figyelemmel 
ritusainkat." 

"A déli irány és a 
Szalamanderek Lángoló 
Birodalmának Hatalmas Urai. 
Ébresztünk, szólítunk és 
megidézünk benneteket, 
hogy õrízzétek körünket, 
és kísérjétek figyelemmel 
ritusainkat." 

"A nyugati irány és a 
Sellõk Vízalatti Birodalmának 
Hatalmas Urai. 
Ébresztünk, szólítunk és 
megidézünk benneteket, 
õrizzétek körünket és 
kísérjétek figyelemmel 
ritusainkat." 

"Az északi irány és a Gnómok 
Földalatti Birodalmának 
Hatalmas Urai. 
Ébresztünk, szólítunk és 
megidézünk benneteket, 
õrizzétek körünket, és 
kísérjétek figyelemmel 
ritusainkat."


5. A rituálé célja 
(az adott ünnep megtartása, gyógyítás stb...): 
Személyre szabott rituálé, a varázskörön belüli eszközök felhasználásával. 
A rituális bor és sütemény felajánlása, majd elfogyasztása. 

6. Az õrtornyok "elküldése" 
(Az égtájaknak megfelelõ pentagramok visszafelé való felrajzolása, köszönetmondás az adott irány szellemi lényeinek.) 

7. A varázskör megszakítása 
(pl. a tõrrel), kilépés a körbõl, a rituálé vége. 

FORRÁS:http://5mp.eu/web.php?a=sysy&o=gyyJoovP3C