A férfi, aki a boszorkányság atyjaként vált ismertté, lévén kulcsfigura az újjászü-letésben  Angliában és a világ nagyrészén az 1950-es években, Gerald B. Gardner volt. Családfája Grissel Gardner-ig nyúlik vissza, akit boszorkányságért 1610-ben Newburgh-ban megégettek.

   Gardner világjárt ember volt, aki a Távol-Keleten eltöltött időszak alatt megismerkedett az őslakosokkal és tanulmányozta spirituális hiedelmeiket

Gerald B. Gardner

Annyira lenyűgözték a rituális kardok és kések, hogy singapúri tartózkodása alatt a témáról könyvet írt. Az archeológia iránt akkor kezdett érdeklődni, amikor a brit kormány megbízásából dolgozott ott gumiültetvény felügyelőként és vámhivatalnokként. Amikor 1936-ban a kormányzati munkától vissza-vonult, számos archeológiai utazást tett Európa és Kis-Ázsia szerte.

   Cipruson olyan helyeket keresett fel, amelyekről biztosan tudta, hogy álmában már előfordultak. Ez meggyőzte arról, hogy azokat a helyeket keresei fel újból, melyek korábbi életével kapcsolatosak. Ez megerősítette a reinkarnáció alapvető igazságába vetett hitét. Angliába való visszatérésekor feleségé-vel, Donnával New Forest-ba költözött, ahol olyan emberekkel ismerkedett össze, akik bevezették őt a boszorkányság tudományába. Nem sokkal a II. Vi-lágháború kitörése előtt Gardner-t az Old Dorothy Clutterbuck, a gyülekezet főpapnője a gyü-lekezet tagjává avatta. Gardner tevékenysége a háború idején kevéssé ismert.

1946-ban bemutatták Aleister Crowley-nek, aki ekkor már elkötelezte magát a boszorkányságnak.

A találkozás állítólag az egyik ’Old George’Pickingill" gyülekezetben történt. Gardner csodálta Crowley-t és néhány ügyét a magáévá tette. Szándékában állt nyilvánosan írni a boszorkányság újjászületéséről, de abban az időben Angliában ez illegális volt. Helyette egy novellában, a "High Magic’s Aid"-ben írt a boszorkányságról, melyet 1949-ben adtak ki "Scire" álnéven.

Az Ördög a pokolba hurcolja a boszorkányt (Olaus Magnus, Historia de Gentibus Septentriona-libus, 1555.)

1951-ben, amikor a boszorkányság elleni tör-vényt hatályon kívül helyez-ték, Gardner megvált a New Foresti gyülekezettől és megalapította a sajátját. Még ugyanabban az évben Castletown-ba ment és tár-sult Cecil Williamson-nal a már létrehozott  Boszorkány Múzeumot illetően. Nem sokkal ezelőtt személyi konfliktus alakult ki közöttük, és amikor a helyzet kezelhetetlenné vált, megosztották a vállalkozást.

           



A Gerald Gardener által gyülekezeti rituálékra használt kunyhó Bricket Wood-ban, Hertfordshire-ben.

Williamson az ő részét képező tárgyakkal egy má-sik Boszorkány Múzeumot nyitott Bourton-on-the-Water-ben, Gloucestershire-ben. Egy pár évig ott ma-radt, de állandó összeütközésbe került a helyi la-kosokkal, akik egy alkalommal figyelmeztetésként egy döglött macskát akasztottak a helyiség falára.

   Ezután Windsdor-ban, Berkshire-ben nyitotta meg a múzeumot, de itt tartózkodása szintén megpecsé-telődött. Két szürke ruhás úr látogatta meg, va-lószínűleg a palotából, akik szerint a múzeumban ki-állított tárgyakat nem tartják megfelelőnek a királyi városhoz, és kérték hogy távozzon.

   1960-ban az 50 éves Williamson Boscastle-ben, Cornwall-ban keresett magának helyet az egyik fa-luban. Úgy érezte, hogy ez alkalmasabb hely lesz, mivel adottak a misztikus és a folklór hagyományai, ez egy alkalmas megye múzeumának felállítására.  Az elkövetkező 26 évben ott is maradt.

   Azon idő alatt, míg Willilamson egy állandó múzeum megalapítására kereste a helyet, Gerald Gardner szintén  aktív volt a boszorkányságról való írás és tanítás terén. Eleinte olyan könyvek kerültek megírásra, melyek segítettek a közvéleménynek többet megtudni és megérteni a boszorkányság vallásáról. Egy csodálatos rituálét gondolt ki, mely magában foglalja a kör megnyitásának minden fontos folyamatát és tanításának részévé teszi. Ez segített más boszorkányoknak saját rituális technikájuk tökéletesítésében.

   1953-ban Gardner beavatta gyülekezetébe Doreen Valiente-t és 1954-től 1957-ig egyűtt dolgoztak rituális és nem-rituális témájú írásokon.

            ’Old George’ Pickingill

Megalakítottak egy munkatestületet, mely  Gardner-i mozgalomként ismertté vált intézmény-ként folytatta munkáját.

   Gardner első non-fiction könyve, a "Witchcraft Today" (Boszorkányság ma) 1954-ben került kiadásra és azonnal sikeressé vált. Ez Anglia szerte új gyülekezetek megalakulásához vezetett és az ezt követő ismertségnek köszönhetően a sajtó "Britain’s Chief Witch" (Britannia Fő-boszorkánya) névvel illette. Felesége Donna 1960-ban bekövetkezett halála után Gardner egészsége romlani kezdett és 76 éves korára legyengült és asztma kínozta. Castleton-i múzeumának napról-napra történő üzemeltetése Campbell és Monique Wilson-ra maradt. Monique, aki Lady Olwen néven volt ismert, Gardner főpapnője volt és hetente vezette a gyülekezet találkozóit Gardner kunyhójában.

   Három évvel később Gardner találkozott Ray-mond Buckland-del, egy angol férfival, akit Monique Wilson beavatott a gyülekezetbe és elu-tazott Amerikába.

Buckland sokat tett a boszorkányság és a Gardner-i hagyományok elterjesztésében az USA-ban.

   1964 február 12-én Libanonból való visszatérése során Gardner szívrohamot kapott és meghalt. Végakaratában a múzeumot, a rituális szerszámokat, eszközöket és összes írását a wilsoniakra hagyta. Rövid idő után a múzeumot bezárták, és a tárgyak nagyrészét eladták a  Ripley Museum of Witchcraft and Magic-nak Amerikában ( Boszorkányság és Mágia Ripley Múzeuma, ahonnan ezek különböző múzeumokba kerültek Kanada és az Államok szerte.

A Hermit Könyvkiadó gondozásában megjelent :

Gerald B. Gardner: A boszorkányság eredete,

mely a wwww.hermit.hu weboldal könyvek 11 oldaláról rendelhető meg