A  MÁGIKUS  TŰZ

A tüzet ősidók óta tiszteli és féli az ember. Tűzzel kapcsolatos ősi mágikus szertartásokkal, rítusokkal, hiedelmekkel a világ összes népe rendelkezik.

A tűznek az emberiség kezdetektől fogva mágikus erőt (varázserőt) tulajdonít. Tisztító, bajelhárító, gyó- gyító és termékenységvarázsló tulajdonságai jelen- nek meg a vele kapcsolatos egyetemes szokás- anyagban. 

Mára már alig követhetők nyomon a civilizált ember életében a tűzzel kapcsolatos ősi eljárások. Ha meg is maradtak valamilyen formában, eredeti funkciójukat vesztve, módosult tartalommal élnek tovább.

A tűzzel kapcsolatos mágikus eljárások, rítuselemek a középkori egyház tiltása ellenére is fennmaradtak a népi szokásanyagban. Az egyház a tüzet felvette szentelményei közé. A tűzzel kapcsolatos szokások egyházi jelleggel bővültek és ezáltal új tartalmat is kaptak. Az eredeti hiedelmek az egyházival pár- huzamosan még továbbéltek, majd átformálódtak.

A magyar népi hitvilág nem rendelkezik egy egy- séges, tűzzel kapcsolatos hiedelemkörrel. A tűz megszemélyesítése bár előfordul, de ez nem jelenti azt, hogy a magyarság természetfölötti hatalmas- ságként (istenségként) képzelte volna el a tüzet. Általánosan elterjedt tűzzel kapcsolatos cselekmé- nyek és tilalmak viszont bőven előfordulnak, ame- lyekből kitűnik a magyarságnak tüzet tisztelő, másik oldalon a tűztől való félelmének ősi hite.

Népszokásaink, legnagyobb ünnepeink, jeles nap- jaink, az emberélet fordulói mind-mind tartalmazzák a tűz tiszteletével kapcsolatos, a tűz mágikus erejébe, főleg tisztító, bajelhárító és gyógyító erejébe vetett egyetemes ősi hitet.

Az egész magyar nyelvterületen ismert, hogy a tüzet nem szabad szidni és nem szabad bele szemetet dobni. A tüzet szentnek és tiszta helynek tartották. Ugyanakkor az egyébként el nem dobható tárgyakat a tűzbe kellett helyezni. Ilyenek voltak pél- dául a húsvéti kalács morzsái, a húsvéti szentelt tojás héja, a karácsonyi morzsa, haj- és körömhulladék.

Az egész magyar nyelvterületen szintén elterjedt szokás volt a tűz etetése. Kenyérsütés előtt egy kis lisztet szórtak a tűzbe, vagy a kenyér kiszakajtásakor egy marék tésztát dobtak bele. A főzés közben leesett ételt is a tűzbe dobták. Szokás volt még az első falatot a tűznek adni.

Vihar, jégeső esetén a tűzbe szentelményeket (tömjén, barka, gyertya, búza) dobtak, hogy a baj elkerülje a házat. A tűz morgásának csillapítására sót, lisztet szórtak a lángokba, vagy beleköptek. Néhol viszont a tűzbe köpés, ill. a liszt- és sószórás tilos volt. 

Forráshttp://www.arteska.sk/magikus-tuz-alm